Sziasztok.

Felhívásunkra, melyben megkértünk Titeket, ugyan írnátok nekünk pár sort, érkezett néhány iromány. Ezeket folyamatosan közzétesszük az oldalon, hogy lássátok, nem vagyunk hernyók.

Alant következik M. Csaba írása:

D.J. Bobo Celebration című száma szól... Elhalkul a "zene", közben a Partizánok - akik nem veszik észre, hogy már adásban vannak - beszélgetnek:
Viora: - Gábor, ez eszméletlen jó kis lemez!
MG: - Egyszerűen imádom!
Kálmán: - Ha ezt hallom, nem bírok magammal, táncolni akarok. Salsát.
MG: - Lemásoljam nektek?
Kálmán: - Köszike, de már megvan.
Viora észreveszi, hogy már élő adásban vannak: - Sziasztok, szép estét. A Partizánbál kezdi meg élő, egyenes adását. A mai témánk... Gábor, mi a mai témánk?
MG: - Igen. Na, a mai témánk, csak így egyszerűen: Megfogod?
Viora: - Hölgyek, urak, láthatjátok, nem fogunk unatkozni. Ma négyen vagyunk. A szokásos, két fős csapat kiegészült Kálmánnal, aki nem rég tért vissza Mezőtúrból, ugyanis, mint már megszokhattátok, minden nyáron ötször, idén is Mezőtúrban nyaralt.
Kálmán: - Sziasztok. Kiss Kálmán.
Viora: - És a negyedik fő egy sztárvendég...
Kálmán: - Mármint hogy rajtunk kívül.
Viora: - Természetesen csak utánunk sztár, de vendég. Leskovics Gábor a PUF-ból.
MG: - Az élő legenda.
Viora: - És lévén, hogy már tíz óra elmúlt, csapjunk is egyből a lecsóba.
MG: - A lecsóba. Vágjunk bele, hadd fröcsögjön, most jön az általunk is leginkább kedvelt, tocsogós rész.
Kálmán (nevetve, kiabálva): Szét kell csapni a lecsót! SZÉTCSAPNI! SZANA-SZÉJJEL! MOST BELEVÁGUNK A LECSÓBA!
Leskovics Gábor: - Áááá! (Kifut a stúdióból és bevágja az ajtót maga után.)

Viora: - Vendégünk eltávozott. Lássuk a beérkezett SMS-eiteket. "Sziasztok. Király a műsor. Virágszár." vagy Viragszar, mert ekezetes betuk nélkül érkezett... Hát köszönjük, örülünk neki, de miattatok jó. Azt mondja... Mmmmm. Mmmmm. Igen. Mmmm... Ezt nem olvasom be... Mmmm... "Mikor lesz tali? Egy srác" A találkozóról a WEB lapon mindent megtaláltok és ugyanott kult rajzok is vannak.
MG: - Egy srác, már ha szólíthatlak így, szerintem jobban jársz, ha nem találkozunk. Már ha érted.
Viora: - Valószínűleg a Partizánbál találkozóra gondolt. Hallgató a vonalban...
Telefonáló: - SZEVASZTÓÓÓÓKK! DIKKINZON VAGYOK!
Viora: - Szia Dickinson. Eldöntendő kérdésünk: megfogod-e?
Telefonáló: - Gyerekek, én... én... IMÁDOM A PICSÁT! A JÓ SZÖRÖS PICSÁT! MEG A CSÖCSÖT! MEG A...
MG: - Vagyunk így ezzel egy páran.
Viora: - Ésszel Dickinson. Ésszel.
Telefonáló: - Na, gyerekek, én csak azt mondom... azt mondom nektek... azt mondom, hogy JEEE-EEEEEEEEE! DUGJA BELE MINDENKI A...
Viora megszakítja a vonalat: - Köszönjünk Dickinsonnak és várjuk a további hozzászólásaitokat.
MG: - Megjegyzem, a "megfogod", mint nyelvtani fogalomkör nem csak azt jelenti, amit mi, költők, szoktunk mondani az első randin a lányoknak. A megfogod alatt értjük azt is, amikor egy srác vagy egy lány, mindegy, ígér valamit és később, amikor már régen elfelejtette, megkérdezik tőle: - és mondd barátom, tényleg meg fogod tenni?
Viora: - Hoppá, hoppá, hopácska! Na, hol a labda? Itt a labda! Hol a labda? Itt a labda!
Kálmán: - Itt a labda!
Viora: - Hol a labda?
Kálmán és Viora együtt: - Itt a labda! Na, hol a labda? Itt a labda!
MG (nevetve): - Hát, ti tudjátok. (komoly hangon): Megragadom az alkalmat és ebben nyilvánosan elhatárolódom barátaimtól.
Telefoncsörgés.
Telefonáló: - Ha fizetnek érte.
Viora: - Szia Miki! Ja, értem. Megfogod, ha fizetnek érte.
Telefonáló: - De nem bárkijét. És nem bármit.
MG: - Nagy kujon ez a Rocker Miki.
Viora: - Énekelsz nekünk?
Telefonáló: - Most nem. Majd jövőre.
Megszakad a vonal.
MG: - Én bírom a csókát.
Viora: - Mikit mindenki. Jut eszembe: ha Miki ma nem énekel és angolul mondjuk, akkor Miki ma no.
Kálmán (nevetve): - MIKIMANÓ! Há-há-há! Érted? Mikimanó! Mikimanó énekel!
MG (a jellegzetes kacagásával): - Ha-ha-ha-ha-ha.
Viora: - Kult műsort akartatok, kult műsort kaptatok!

(Telefoncsörgés.)
Viora: - Szép estét, egyenes adásban.
Telefonáló: - Sziasztok. Kata vagyok.
Viora, Kálmán: - Szia Kata.
MG: - Szia kata.
Telefonáló: - Mi is a téma? Mert nem hallottam.
MG: - A téma az, hogy "Megfogod".
Telefonáló: - Hogy micsoda?
MG: - Megfogod? Ez a mai témánk. Hogy megfogod-e.
Telefonáló: - Jaj, te... Gábor... Ugye, Gábor vagy?
MG: - Igen, én mondtam.
Telefonáló: - Szóval hogy van ez most?
MG: - Kata, megpróbálom másként. Képzeld azt, hogy egyedül sétálsz egy kellemes nyári estén...
Telefonáló: - Az ki van zárva!
MG: - Már miért lenne kizárva? Nem mersz egyedül sétálni?
Telefonáló: - Egy hölgy ne sétáljon egyedül.
Viora: - Ezek szerint tíz pasi liheg a nyomodban mindig...
Telefonáló: - Hogy mi? Ja, hogy tíz pasi? Az enyémben?
Kálmán: - Vagy húsz!
Telefonáló: - Á nem. Te, idefigyelj. Egy hölgy ne sétáljon este, mert...
(Viora bontja a vonalat)
Viora: - Elvesztettük Katát. Most elmegyünk zenélni...
Zene után: Viora: - Visszatértünk, folytatván a Partizánbál adásfolyamát. Kicsit fáj a kezem, ezért a gitár nem szólt kristálytisztán.
MG: - Jó volt az, barátom. Hát még ha gyakoroltunk volna!
Viora: - Tele az SMS fal, sorry, de szelektálnunk kell. Csak a legjobbakat olvasom be. Pank írja: "Iszunk éppen. Mi a téma?" Inez írja: "Nagyon hiányoztatok, puszillak benneteket."

(Telefoncsörgés.)
Telefonáló: - Sziasztok. Mint tudjátok a vendéglátásban dolgozom, szóval állandóan jó nők vettek körül. Egyszer aztán megkérdezte egy lány, aki az érettségi vizsgáját ünnepelte, hogy mellém ülhet-e. Gondoltam, mi lesz ebből? Azután oda is ült. Addig-addig, hogy húzta oda a kezem. Értitek. Oda. Na mondom, jó ég. Erre a lány: feljössz hozzám? Na gondoltam, még egy ilyen menő, nőket ismerő pasinak sem egyszerű ez. Tudjátok, vendéglátásban dolgozom, láttam már egyet´s mást, így nem estem kétségbe. Menjünk, mondtam. De azt mondja a lány, hogy nála van a barátnője. Nem baj, mondom. Gondoltam, majd két lánnyal fogok. Értitek. Na, amikor felmentem, ott volt az egész lányosztály. Vagy 45 nő.
Viora: - Nem mondod!
Telefonáló: - De bizony. Hát gondolhatod. Megcsináltam mindet, aztán jött a tanárnő, aki egy 40-es, csinos, elvált nő volt. Csak úgy cuppant rá. Értitek.
Viora: - Ez komoly? Nem nagyon hiszem el.
Kálmán: - Én sem.
MG: - Én elhiszem. Velem is történt hasonló.
Viora: - Köszönjük szépen és várjuk a további igaz történeteket, amik veletek estek meg.
(Telefoncsörgés.)
Telefonáló: - Sziasztok. Kata vagyok. Az előbb megszakadt a vonal...
MG: - Rendben Kata, miért is nem mehet egy hölgy egyedül az utcára?
Telefonáló: - Mert nem.
MG: - Igazad van. Ne is menj.
Telefonáló: - De Gábor, és ha a szél kifordítja az esernyőt?
(MG hosszú másodpercekig hallgat, majd elkezd zokogni.)
Kálmán: - MG idegei nem bírták.
MG (sírós hangon, hüppögve): - Nem szoktam így elérzékenyülni. De ez most kivétel. Eszembe jutott, amikor a Mazsola című bábfilmben a szél kifordította varjú bácsi esernyőjét. Ő meg csak ment, ment...
Viora: - Gábor csak viccel.
Kálmán: - Viccel hát. Szedd össze magad harcos! Ha kifordult, hát kifordult. Inkább, mint a gyomrom valami koszos nőtől.
MG (még jobban sír és üvöltve mondja): - Nem lehettek ennyire érzéketlenek! Igenis, hogy kifordult! Én ezt nem bírom... (Zokog.)
(Kálmán megrémül és ő is sírni kezd.)
Viora csendesen: - Szerintem csak viccelnek a fúk. Kult műsort akartatok, kult műsort kaptatok.
("Tart még a bál" zene, majd lassú lekeverés.)

Köszönjük Csabának, várjuk a további élménybeszámolókat, fiktív sztorikat, mindent, ami a műsorral, vagy velünk kapcsolatos, és megosztanátok másokkal - ez a honlap a Tiétek is.
Ide lehet karcolgatni: hotelvegtelen@radioq.hu